Miért kulcsfontosságú az esélyegyenlőség szempontjából, hogy etnikai szempontot helyezzük a transznemű érdekképviselet középpontjába?

Azóta, hogy 1998-ben először tartották meg a Transznemű Emlékezés Napját, az erőszakos halált halt etnikai kisebbséghez tartozó transz nők esetei sajnálatos módon uralták azt az évente megrendezett eseményt, amelynek célja, hogy emlékezzünk és ünnepeljük az életét azoknak, akik transzfób gyilkosság áldozatai lettek. Az idei év sem különbözött ettől, hiszen a kapcsolódó rendezvények során világszerte a nemrégiben elhunyt etnikai kisebbséghez tartozó transz nőket - mint a nemrég Jászapátin meggyilkolt lány, Zsuzsanna - gyászoltuk el, azokat a nőket, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy mertek magukat nyíltan felvállalva élni.

Jóllehet néhány előrelépés történt a transznemű mozgalomban, például, hogy a büntetőtörvénykönyv a gyűlölet-bűncselekmények kapcsán új kategóriaként említi a szexuális orientációt és a nemi identitást is. E nők halála felhívja a figyelmet annak az igazságtalanságnak a súlyos valóságára, amelyet az etnikai kisebbséghez tartozó transz emberek kénytelenek elszenvedni a rendszerszerű rasszizmus következtében. Ez pedig világosság teszi, hogy a nemi elnyomás felszámolása olyan cél, amely szükséges lépést jelent ugyan a transznemű mozgalomban, azonban ez sem képes megakadályozni az etnikai csoportokhoz tartozó transz emberek ellen elkövetett gyilkosságokat.

Nem szükséges újra kihangsúlyoznom, hogy a Transznemű Emlékezés Napja milyen fontos eszköze a láthatóságnak és az ellenállásnak. Azonban nem elég, hogy csupán meggyászoljuk az áldozatokat – meg kell tennünk mindent azért, hogy leromboljuk azokat a rasszista intézményes akadályokat, amelyek következtében a gyilkosságok megismétlődnek, a felelősség terhét pedig nem hagyhatjuk az etikai kisebbséghez tartozó emberek közösségére. A főként fehérek vezette transznemű érdek képviseleti szerveknek, amelyek kétség kívül könnyebben jutnak anyagi és más forrásokhoz, el kell kezdeniük komolyan venni a közösségünk legvédtelenebb tagjainak életét azzal, hogy olyan iránymutatásokat dolgoznak ki és hajtanak végre, amelyek metszetbeli módon közelítik meg az etnikai kisebbséghez tartozó transz nők identitását. 

Az érdekvédelmi tevékenységünk alapját először is azon történelmi strukturális akadályok tudatos megértése képezze, amelyek megakadályozzák az etnikai csoportokhoz tartozó emberek gazdasági felemelkedését. Nem lehetünk sikeresek a jogszabályok és iránymutatások végrehajtásában, ha nem fordítunk figyelmet arra a valóságra, amely szerint az etnikai kisebbséghez tartozó transz nők által tapasztalt anyagi bizonytalanság a rendszerszerű és ciklikus szegénység eredménye. Ha ezt megértjük, akkor kezdhetünk el gondolkodni olyan foglalkoztatási programokról, amelyek az etnikai kisebbséghez tartozó transz embereket és a gazdasági igazságossághoz való jogunkat célozzák meg.

Azt is meg kell érteni, hogy szemben fehér társainkkal, az etnikai csoportokhoz tartozó transz emberek a rasszizmus okozta stressz következtében sokkal nagyobb mértékben ki vannak téve a fizikai bántalmaknak, mint például magas vérnyomás, mentális betegségek, depresszió, apátia, stb. Nagyon fontos tehát, hogy ne csupán a hormonkezelés és az átmenettel kapcsolatos beavatkozások tekintetében hangsúlyozzuk az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés szükségességét, hanem arra is fordítsunk figyelmet, hogy az ellátás legyen kulturálisan hozzáértő és megfizethető, amely figyelembe veszi a rasszista elnyomást és annak elszenvedése által okozott betegségeket. Az egészségünk a legnagyobb fegyverünk, ha azt akarjuk elérni, hogy az etnikai kisebbséghez tartozó transz közösségek létre jöjjenek és virágozzanak.

Továbbá a rassz középpontba állításával a transznemű érdek képviseleti szervek felszámolhatják az etnikai kisebbséghez tartozó transz fiatalok által tapasztalt oktatási egyenlőtlenségeket. Az üldöztetéstől való félelem nem csupán a nemi non-konformitás, hanem a rasszista diszkrimináció miatt is számos etnikai csoporthoz tartozó transz fiatalt kényszerített az iskolai megaláztatások elviselésére vagy az iskolából való kimaradásra, ami pedig tovább nehezíti a gazdasági felemelkedésüket. Ha biztonságos tereket akarunk létrehozni az etnikai kisebbséghez tartozó transz fiatalok, főként a lányok számára, olyan környezetet kell teremtenünk, amely nem csupán nemi identitásukat, hanem etnikai hovatartozásukat is becsüli és értékeli. 

Miközben sok fehér transznemű ember éppen ünnepli a mozgalom nemrégiben elért kisebb-nagyobb eredményeit, nem feledhetjük el, hogy az etnikai kisebbséghez tartozó transz emberek nem igazán részesülnek ezekből az eredményekből sem. Ha a célunk az, hogy elérjük minden transz ember egyenlő elismerését, küldetésünk számára nem lehet másodlagos azon lépések megtétele, amelyek biztosítják az etnikai kisebbséghez tartozó transz emberek életben maradását.

Ezt is ünnepeljük november 20-án.

Írta: Dr. Kortney Ziegler
Készült a blac(k)ademic Why Centering Race in Transgender Advocacy is Key To Equality for All című cikke nyomán.
Fordította: BBO