2013. november 20., szerda

Transznemű Emlékezés Napja - Tíz dolog, amit te magad is megtehetsz

A Transznemű Emlékezés Napjának a gyász és az emlékezés mellett egyik fontos célja, hogy felhívja a figyelmet a transznemű emberek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekményekre. Hogyan vállalhatsz ebben szerepet? Íme, tíz módja annak, hogy te is részese legyél a Transznemű Emlékezés 2013-as világnapjának.





Ma ünnepeljük a Transznemű Emlékezés 2013-es világnapját. Ezt az eseményt Gwendolyn Ann Smith indította el 1998-ban egy másik transz nő, Rita Hester megölését követően. Tizenöt év elteltével a Transz Emlékezés Napját világszerte több mint 185 városban tartják meg, amikor azokról emlékezünk meg, akik a transzfób erőszak következtében veszítették életüket. Ez a nap arra is szolgál, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve a transz* emberek, főként az etnikai kisebbséghez tartozó transz nők, puszta létezésük miatt. Ez a nap egyben felhívás is a transz* személyek és szövetségeseik számára, hogy lépjenek fel a rasszizmus és a transzfóbia ellen, és tegyenek a politikai közöny ellen, amely lehetővé teszi e két jelenség fennmaradását. Hogyan vállalhatsz benne szerepet?



1. Emlékezz meg az idei áldozatokról.
Itt találhatod a bejelentett transzfób gyilkosságok listáját, amelyeket 2013-ban követtek el világszerte. Nézd meg a neveket és a képeket egyedül, vagy olvasd fel ezt a listát másokkal együtt. Gyertyát is gyújthattok. Figyeld meg, hogy szinte az összes áldozat etnikai kisebbséghez tartozó transz nő.
2. Cseréld le a profilképedet.
Cseréld le a Facebook-profilképedet a transznemű büszkeség zászlajára vagy más az emléknappal kapcsolatos képre. Könnyű és hatékony módja a figyelemfelkeltésnek.
3. Ölelj meg valakit, aki transznemű*.
Nem azt mondom, hogy ölelj meg az utcán egy vadidegen transznemű embert, de biztosan jólesne transz* barátaidnak, ha éreztetnéd velük, mennyire szereted és becsülöd őket. A sokunk által elszenvedett erőszakon túl a transz* emberek 41%-a kísérelt már meg öngyilkosságot. Már maga az a tény, hogy itt vagyunk, és valódi személyiségünkkel élhetünk, megérdemli az ünneplést.
4. Adakozz valamelyik transz* szervezetnek.
Világszerte számos nagyszerű transz* szervezet küzd a nemek közötti valódi egyenlőségért és polgári jogokért, és mindegyiknek szüksége van a támogatásra, hogy folytathassa rendkívül fontos tevékenységét. Már egy kisebb adomány egy transz szervezet részére is igazán sokat jelenthet.
Szerk. megj: ha szeretnétek egy hazai transz* szervezetnek adományt adni, a Transvanilla munkáját is támogathatjátok (ezt a weboldaluk jobb szélén található ablakkal tudjátok megtenni), vagy akár adományozhattok Samnek, egy iráni menekült transzfiúnak is. Ezen felül mi is gyűjtünk adományokat könyvfordításra, terveink között szerepel például a Janet Mock írta Redefining Realness, a Matt Kailey írta My Child is Transgender, illetve ez az orvosi kiadvány, ami transz férfiakat érintő medikális terápiával és egészségmegőrzéssel kapcsolatosak. Mivel mi még nem hivatalos szervezet vagyunk, csak egy aktivistacsapat, nyilvános számlaszámunk sincs, ezért ha adományozni szeretnél nekünk, írj egy mail-t a transzblog@gmail.com-ra!
5. Vállalj önkéntes munkát egy transz* szervezetnél.
A legtöbb transznemű embernek megrázó élményei vannak gyerekkorából arról, hogy milyen érzés bezárkózva, félelemben, magányosan felnőni. Velem legalábbis így volt. Miért ne segíthetnénk a transz fiatalok következő generációjának, hogy jobb életet élhessenek? Vállalj önkéntes munkát egy olyan szervezetnél, amely kifejezetten az ő szükségleteikkel foglalkozik. Kérdezd meg valamelyik helyi LMBTQ szervezetet, hogy a környékeden van-e önkéntes munka.
Szerk. megj.:  például fordítással nekünk is sokat segíthettek blogunk szerkesztésében. Ha szeretnél önkéntes fordítónak jelentkezni hozzánk, írj bátran címünkre: transzblog@gmail.com
6. Írj levelet Cece McDonald-nek.
Ha valaki nem tudná: Cece McDonald transz nő, jelenleg börtönbüntetését tölti (természetesen férfiak között), mert egy transzfób támadás során megvédte magát, támadója pedig meghalt. Más szóval, azért van most börtönben, mert nem akart felkerülni a Transznemű Emlékezés áldozatainak listájára. Biztosan örülne neki, hogy írnál neki egy levelet, amelyben biztosítod szolidaritásodról és támogatásodról, hogy tudja: jóllehet, jogtalanul börtönözték be, de nincs egyedül.
7. Kérd számon az iskolád/munkahelyed nemi identitásra és diszkrimináció-ellenességre vonatkozó iránymutatásait.
Nem is gondolnád, hány oktatási intézménynek és vállalatnak nincs semmilyen transzfóbiával és diszkriminációval kapcsolatos szabályzata. Nézz utána, hogy iskoládban/munkahelyeden van-e ilyen iránymutatás, és ha úgy gondolod, hogy az javításra/kiigazításra, vagy akár megalkotásra szorul, szólj nekik bátran. Ezzel számos transz* ember életét könnyítheted meg.
8. Újítsd meg a transzfóbia és ciszszexizmus elleni elkötelezettségedet.
Sokan gondolják, hogy társadalmilag teljesen elfogadott borzalmas dolgokat mondani a transznemű* emberekről. Sokan nem is veszik észre, mennyire bántóak. Pontosan ez történt velem is, amikor néhány hónapja időpontot kértem egy szépségszalonba. A kozmetikus arról kezdet mesélni, hogy egyik este a barátnőivel bulizni mentek és véletlenül egy „traveszti” bárban kötöttek ki. Általában nem szívesen adom ki magam olyan embereknek, akiket nem ismerek, de leküzdöttem a berzenkedésemet, és megtettem, hogy elmondhassam neki, miért volt igazságtalan, amit mondott. Mert a szavak igenis számítanak. A szavak határozzák meg a hozzáállásunkat, azt a hozzáállást, amelynek következtében az elmúlt évtized során havonta legalább egy transznemű* embert öltek meg. Úgyhogy ha legközelebb transzfób vagy ciszszexista megjegyzések ütik meg a füledet, ne hagyd annyiban.
9. Tudj meg többet a rasszizmus, idegengyűlölet, osztályelvűség és a transzfóbia összekapcsolódásáról.
„A feminizmus vagy interszekcionális, vagy szart sem ér.” – szól a mondás. És ez a transzfóbiára és a transzfób erőszakra különösen igaz. Nem véletlen, hogy a tapasztalatom a fehér, felső-középosztálybeli transz lányoknál egészen más, mint a Transznemű Emlékezés áldozatainak listáján szereplő nőknél – és ennek miértjét fontos megértenünk, ha azt akarjuk, hogy aktivizmusunk eredményes legyen.  Ha többet is meg akarsz tudni a témáról, ajánlom figyelmedbe a következő forrásokat: Captive Genders, Normal Life és ez a cikk jó kiinduló-pontok lehetnek.
 10. Oszd meg ezt a cikket másokkal és vegyél részt egy megemlékezésen!
Nagyon fontos, hogy ezen az alkalmon keresztül minél több ember figyelmét felhívjuk a transz* emberek helyzetére és az ellenük elkövetett gyűlölet-bűncselekményekre. Ezért ha teheted, oszd meg ezt a cikket, vagy a mai nappal kapcsolatos tartalmakat a közösségi oldalakon.
A transznemű emlékezés napja számos okból felkavaró esemény, ezért fontos, hogy az azzal kapcsolatos érzéseinket biztonságos, támogató környezetben fejezhessük ki. A mai napon több megemlékezést is tartanak Budapesten hazai szervezetek, amelyeken örülünk, ha te is részt veszel. A Radical Queer Affinity Collective és a Transvanilla Transznemű Egyesület ma este 6-tól a KLIT közösségi térben tart megemlékezést – a résztvevőkkel közösen olvassák majd fel a 238 áldozat nevét. Mi pedig ugyancsak ma tartunk megemlékezést este 8-tól a Müsziben.
Ezt a videót két nagyszerű transz* aktivista és zenész írta a mai alkalomra. Csak akkor nézd meg, ha van nálad elég zsebkendő!




Készült az Autostraddle Transgender Day of Remembrance - Ten Things You Can Do című cikke nyomán.
Fordította: BBO