2013. július 29., hétfő

10 dolog, amit bárcsak tudtam volna az átmenet megkezdése előtt

Az átmenetnek és annak, hogy a társadalom nőként kezel, sok olyan aspektusa van, amire transz nőként általában nem készülünk fel. Ezért szeretnénk Annika Pénelopé cikkével 10 dolgot megosztani veletek, amit sokunknak hasznos lett volna tudni az átmenet kezdetekor.







 
Pontosan két évvel ezelőtt aggódva ültem egy közegészségügyi klinika várójában San Fransico Castro negyedében és arra vártam, hogy szólítsanak. Ha minden jól megy, megkapom az első ösztroradiol és spironolactone receptemet és ez lesz az első nap, hogy hormont szedek. Pont munkából jöttem, és mivel csak pár kollégám tudott az átmenetemről, még mindig úgy öltöztem, mint egy fiú (jóllehet, mint egy androgün fiú, aranyszínű szemfestékkel). Emlékszem, ahogy a teremben ülő többi transz lányt néztem és alig vártam, hogy én is olyan legyek, mint ők – hogy az emberek az igazi nemem képviselőjeként lássanak, és végre jól érezzem magam a testemben.

Nehéz volt elhinnem, hogy két hónappal ezelőtt még elő sem bújtam, most pedig itt voltam egy lépésre attól, hogy felvállaljam az énemnek azt a részét, amit szinte egész életemben szégyelltem. Készen álltam. Mióta előbújtam, több radikális gender témájú könyvön rágtam át magam, tranzíciókról szóló videókat néztem youtube-on és utánaolvastam azoknak a hormonoknak, amiket majd szedni fogok. Tudtam, hogy mire számítsak a következő hetekben és hónapokban.

 Hormonszedésem első napja


Két évvel és 4860 tablettával később már látom, mennyire keveset is értettem meg akkor. Az átmenetnek és annak, hogy a társadalom nőként kezel, sok olyan aspektusa van, amire egyáltalán nem készültem fel, ezért ma szeretnék 10 olyan dolgot megosztani veletek, amit bárcsak tudtam volna 2011 februárjában.

(Megjegyzés: ezek a tanácsok a személyes élményeimen alapszanak, lévén egy queer, femme, fehér, felső-középosztálybeli transz lány, viszonylagos elfogadottsággal, ezért lehet, hogy nem mindegyik tanácsom lesz mindenki számára releváns.)

1. Készítsd fel magad a szépség-kultuszra

Ez különösen igaz rám és a többi femme sorstársamra, ezért lett ez az első a listámon. Mielőtt nőként kezdtem mutatkozni, nem tudtam, mennyire mérgezett a szépség-kultúra ebben az országban. A nőket folyamatosan túlidealizált szépségeszményt tükröző képekkel árasztják el és olyan üzenetekkel, amelyek le akarják törni az önbizalmunkat és megpróbálnak elégedetlenné tenni minket. A divatlapok és a szépségipar minden évben dollármilliárdokat keres azon, hogy kihasználja a bizonytalanságunkat, azt ígérve, hogy ha többet teszünk azért, hogy csinosabbak legyünk, boldogok lehetünk.

Transz lányként különösen nehéz lehet a szépség-kultúrában eligazodni, mert legtöbbünk még nem volt ennek hosszabb ideig kitéve. A cisznemű (nem transz) társaink és barátaink már legalább középiskola óta (ha nem régebb óta) foglalkoznak vele, és sokuknak éveik voltak arra, hogy megtanuljanak megküzdeni ezzel, így mi, születéskor a sajátunkkal ellentétes nembe besorolt nők, be kell, hogy hozzuk a lemaradásunkat, ráadásul a szépség ciszszexista mércéje csak még jobban elbizonytalanít minket.

Sokat segíthet, ha megpróbáljuk kívülről nézni a dolgokat. Sok transz lánynak szokása, engem is beleértve, hogy romantizálja a cisznemű létet. Pár hónapja tartott az átmenetem, amikor azt mondtam a barátnőmnek, hogy alig várom, hogy belenézzek a tükörbe és egy csinos lány nézzen rám vissza. „Ugye tudod, hogy ez sosem fog megtörténni?” – válaszolta. „Magadra nézel majd és elégedetlen leszel – mint minden más nő”. És igaza van: még a legszebb barátnőim is egy tucat dolgot tudnak felsorolni, amit megváltoztatnának magukon. Szóval legközelebb, ha nem érzed magad vonzónak, ne magadat hibáztasd, hanem a kapitalizmust és a szépségipart, ami azt akarja, hogy így érezd magad.

2. Mondj búcsút a férfi kiváltságoknak

Ha te, mint az átmenetem előtt én is, egy átlagos fiú életét élted, valószínűleg nem is tudtad, mennyi kiváltságtól válsz meg. Annyira sok apróságot vettem adottnak, mint például hogy sétálhassak az utcán vagy bemehessek egy bárba anélkül, hogy egy férfi megjegyzést tegyen a külsőmre. Ma már olyan megszokottnak számít számomra a szexuális zaklatás, hogy nem is emlékszem, milyen volt nélküle az élet.

Valószínűleg azt is észre fogod venni, hogy az emberek kevésbé vesznek komolyan a munkahelyeden a nemed és megjelenésed miatt. Kétszer olyan meggyőzőnek kell lenned, mint azelőtt, hogy elismerjék a munkádban elért eredményeid és valószínűleg „törtető ribancnak” könyvelnek majd el ezért.

3. Meg fognak lepni az emberek

Transzként előbújni nagyszerű módja annak, hogy kiszűrd, kik az igazi barátaid, és nem mindig azok, akikre elsőre gondolnál. Tapasztalatom szerint, ha valaki alapvetően jó ember, szinte mindig elfogadóan fog viselkedni, függetlenül azoktól a vallási vagy politikai téves információktól, amiket a transznemű emberekről hallott. Sokkal nehezebben működnek az előítéletek egy olyan emberrel szemben, akit személyesen ismernek. Szóval próbálj esélyt adni az embereknek, valószínűleg kellemesen fogsz csalódni!

4.  Készülj (kisebb) támadásokra (mikroagressziókra)

Javarészt fehérek lakta, konzervatív külvárosban nőttem fel, ahol a családom középosztálybelinek számított, mert nem volt vízparti nyaralónk vagy jachtunk. Más szavakkal, olyan burokban éltem, ahol egyáltalán nem is hallottam a mikroagresszióról, amíg meg nem tapasztaltam a saját bőrömön, miután előbújtam. Ha te is, csakúgy mint én, átlagos heteró fehér fiú életélt élted az átmeneted előtt, mindez rázósnak tűnhet, de ez olyasmi, aminek szinte mindenki rendszeresen ki van téve (a fehér heteró cisz férfiakat kivéve). Mi is az a mikroagresszió pontosan? Esetemben ez minden olyan alkalmat jelent, amikor egy jószándékú barát kiposztol egy cikket az üzenőfalamra egy transz emberről vagy megjegyzéseket tesz, hogy mennyit változtam, vagy minden olyan alkalom, amikor valaki megkérdezi, hogy a barátnőm és én testvérek vagyunk-e, még akkor is, ha fogjuk egymás kezét. Ezek a kis súrlódások minden nap éreztetik veled, hogy valahogy „más” vagy.

(Sajnos sok transz ember, leginkább a színesbőrű transz nők azok, akik többel szembesülnek egyszerű mikroagressziónál. Sokszor vannak kitéve diszkriminációnak, erőszaknak és intézményesített gyűlölködésnek. Tudatában vagyok annak, hogy nagyon szerencsés helyzetben vagyok és semmilyen formában sem szeretném kisebbíteni mások küzdelmeit, de a mikroagresszió mégis nagyon kellemetlen és olyasmi, amire nem voltam felkészülve.)

"Nahát, ti testvérek vagytok?"


5. Járj pszichológushoz

Komolyan, mindenképpen járj el pszichológushoz. Nem gondolom, hogy bárkinek is be kellene bizonyítanod a nemedet, mielőtt elkezdesz hormonokat szedni, hanem ez olyasmi, amit minden átmeneten áteső személynek javaslok. Ez nagyon érzelmes időszak, tele győzelmekkel és olyan dolgokkal, amik visszavetnek, túl sok érzelemmel telítve ahhoz, hogy egyedül fel tudd dolgozni, ezért figyelj oda a mentális egészségedre és beszélj ezekről egy szakemberrel. Én nem jártam senkihez egészen a tranzíció 7. hónapjáig és visszatekintve hiba volt, hogy ilyen sokáig vártam vele.

6. Nézz új elfoglaltságok után

A tranzíció olyan hatalmas vállalkozás, hogy ha nem vigyázol, az életed minden részét fel fogja emészteni. Ezért fontos, hogy legyenek hobbijaid és elfoglaltságaid ez alatt az idő alatt is. Legyen időd olyan könyvekre, amiknek semmi közük az átmenethez, hallgass zenét, tanulj idegen nyelvet, menj sétálni, amit szeretnél. Az a lényeg, hogy ne mindig azzal foglalkozz, hogy transz vagy, ha csak pár óráig is. Egy idő után bele fogsz őrülni, ha nem kapcsolsz ki.

7. Vegyél egy mély levegőt, és légy türelmes

A hormonok nagyszerűek, de idő kell nekik, hogy kifejtsék varázslatos hatásukat. Nem fogsz változást látni egyik napról a másikra. Amikor elkezdtem hormont szedni, alig vártam, hogy teljenek a hetek, a hónapok. Minden újabb dózist vártam, mert ez azt jelentette, hogy egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy jól érezzem magam a testemben. Arról fantáziáltam, hogy felgyorsítom a következő pár évet, hogy végre az igazi valómat élvezhessem, de mialatt állandóan a jövőt fürkésztem, sokszor figyelmen kívül hagytam azokat a csodálatos dolgokat, amik velem történtek, nehezemre esett ott lenni a jelenben.

A barátnőmmel nemrég elkezdtünk a mindfulness meditációt, és számomra ez nagyon hasznos eszköze lett annak, hogy jelen legyek a pillanatban. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné lelassítani az időt és a jelen pillanatait megélni. Egy kis várakozás persze jó dolog, de ha csak arra koncentrálunk, hogy mi lesz majd, akkor az életünk elmegy mellettünk.

8. Spórolj 

Az átmenet nagyon drága folyamat. [Az Egyesült Államokban] jelenleg csak pár olyan biztosító van, ami olyan egészségügyi ellátást biztosít, ami magában foglalja a transzneműeknek nyújtott szolgáltatásokat is, ami azt jelenti, hogy legtöbb embernek a gyógyszereket, labor- és orvosi vizsgálatokat mind saját zsebből kell fizetnie. A lézeres szőrtelenítés és az elektrolízis szintén meglehetősen drága, és ezt sosem fedezi a biztosítás, mert „kozmetikai” beavatkozásnak számítanak. A név és a nem jogi elismertetése Kaliforniában még legalább 500 $, és egy teljesen új ruhatár beszerzése sem olcsó. A lényeg: már most kezdj el gyűjteni, egyszer még hálás leszel érte magadnak.

(Szerk. megj.: Sajnos ez Magyarországon sincs nagyon másként, hormonokhoz jutni legjobb esetben is csak normatív támogatással lehet, a nemi rekonstrukciós beavatkozásokból csak 10%-ot fedez a társadalombiztosítás, a kozmetikai és egyéb kezelések pedig minden támogatást nélkülöznek, ráadásul mindehhez megfelelő orvosi segítséget sem mindig egyszerű találni. A név és a nem jogi elismertetésével kapcsolatos kérvényekhez nálunk elég 3000 Ft illetékbélyeget csatolni, az okmányok átírásánál pedig az ilyenkor szokásos összegek merülnek fel - viszont ez így sem elhanyagolható összeg, amik a többi kiadással együtt sokak számára nagyon megnehezítik az átmenet folyamatát.)

9. Ne számíts arra, hogy a tranzíció minden problémádat megoldja

Amikor még nem bújtam elő, sokszor fogtam minden kellemetlen élményt arra, hogy fiúnak kell tettetnem magam. „Majd egyszer” mondtam magamnak „amikor végre önmagam lehetek, csinos és gondtalan, soha többé nem kell ilyenekkel törődnöm”. És valóban, az átmenet sok mindent jobbá tett; sokkal mélyebb a kapcsolatom a barátnőmmel és más emberekkel is. Kedvesebb és empatikusabb ember lettem. Olyan apróságok, mint hogy kifestem a körmöm, vagy hogy az öltözködésemen keresztül kifejezem magam, színesebbé teszik a napjaimat. Sokkal boldogabb vagyok, hogy nem kell többé titkolnom, ki vagyok valójában.

De az átmenet nem csodaszer, nem fogja minden problémádat megoldani. Ha hajlamos voltál a szorongásra, valószínűleg az átmeneted után is meg kell küzdened ezzel. Néha még most is értelmetlen vitákba megyek bele a barátnőmmel különösebb ok nélkül ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt. Még mindig koffeinfüggő vagyok, és néha reggelente elfelejtem lekapcsolni a villanyt, amikor elmegyek otthonról. Valahol az átmenetem során rájöttem, hogy az, hogy a saját nememnek megfelelően élhetek, nem old meg mindent varázsütésre, és jólesett túllépni ezen a lehetetlen elváráson.

10. Legyél önmagad

Mi, transz emberek a legtöbben évekig tettetjük magunkat másnak, csak hogy másoknak megfeleljünk: szüleinknek, barátainknak, osztálytársainknak, vagy általában a társadalomnak. Legtöbbünk borzalmasan érzi magát emiatt. Napról napra egyre nehezebb számomra visszaemlékezni, hogy milyen volt, amikor a világ fiúként érzékelt engem, de sosem fogom elfelejteni, hogy mennyire kimerítő volt azt érezni, hogy egy látszólag soha véget nem érő színdarabban olyan szerepet kell eljátszanom, amit tévedésből osztottak rám.

Mielőtt előbújtam volna transzként, sosem engedtem el magam teljesen. Folyamatosan felügyeltem viselkedésemet, megnyilvánulásaimat, hogy a látszólagos nememnek megfelelő legyen, és ne keltsek feltűnést. Borzasztóan féltem, hogy valaki rájön az igazságra, de egy valamit megtanított az átmenetem: az élet túl rövid ahhoz, hogy azon aggódj, mit gondolnak rólad mások. Több mint 7 milliárd ember él a földön és elkerülhetelen, hogy közülük pár ne értsen egyet veled és a döntéseiddel. Számomra a döntés egyszerű: inkább szembesülök az elutasítás lehetőségével, mint hogy még egy percet is hazugságban éljek.

A legtöbb embernek nincs arra lehetősége, hogy életes során egyszer teljesen újraalkossa magát, de a transz embereknek igen. Élj ezzel a lehetőséggel, hogy a legigazibb önmagad legyél és ne azzal foglalkozz, hogy megfelelj a társadalom elvárásainak azzal kapcsolatban, hogy egy olyasvalakinek, mint te, hogyan kell kinéznie vagy viselkednie. Ha olyan transz lány vagy, aki szereti a rögbit és utál szoknyát hordani, ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze a nemed. Ha olyan transz fiú vagy, aki imádja a csillámokat és a sminket, ne fogd vissza magad. Ha olyan transz vagy, aki nem érzi magát kényelmesen egyik bináris kategóriában sem, állj ellen annak a nyomásnak, hogy választanod kell. Legyél büszke arra, aki vagy, és ne félj megmutatni magad. Megérdemled, hogy a saját életed élhesd.

* * * * *

Íme, ez az a 10 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt elindultam ezen a csodálatos úton két éve. Sok más dolog is van, ami nem került fel a listára, mint például rájönni, hogy a lányok ugyanolyan kegyetlenek tudnak néha lenni, mint a fiúk. (Azt hittem, hogy az átmenet majd a végét jelenti a kellemetlen nyilvános mosdós élményeknek, de tévedtem.) Kétségtelenül még mindig tanulok: nem állítom, hogy már mindent tudok ezen a ponton, de a két éves évfordulóm (mióta hormonokat szedek) jó alkalomnak tűnt, hogy új fejezetet kezdjek az életemben, olyat, ami kevésbé szól a nemekről vagy arról, hogy születéskor a sajátommal ellentétes nemet jelölték ki a számomra.

Ennek a blogposztnak az egyik verziója eredetileg az Autostraddle-on jelent meg. Az Autostraddle jelenleg is várja a queer identitású transz nők cikkeit – erről itt olvashatsz többet!

Eredetileg megjelent: Autostraddle
Fordította: Pál Viktória